A naprakész internetes verselés hírnöke

Halmi Zsolt, művészvenén Hamil, lassan mintegy két évtizede okoz sokak számára Örömöt írásaival, dalaival. Honlapja, a www.hamil.hu több, mint egy éve aktívan működik, melyen az olvasó minden másnap friss írásokat találhat.

Ízelítő:

"Egyik pillanatról a másikra elnyomott az álom:

Egy huszonöt méteres úszómedencében úszom a víz alatt. Tisztán látom a medence falát és az alját borító kis négyzet alakú világoskék csempéket.

Néha felmegyek levegőt venni a felszínre. Ilyenkor megpillantom az uszoda magas mennyezetét és az onnan alácsüngő neonlámpákat. Ugyanakkor azonban a természetet is látom és tudom, hogy a medence valójában a szabadban van és csak a hűvösebb hónapokra fedik le egy hatalmas nagy sátorral, aminek az egyik oldalán két nagy üvegajtó ereszti be a fényt, melyeket jobb időben –ahogy ez ma is történt- kinyitnak.

Alkalmanként azonban nem megyek fel levegőért! Egyszerűen csak beleszippantok a vízbe és nem tűnik fel, hogy könnyedén tudok lélegezni.

Lassú mozdulatokkal húzom magam mögé a vizet és minden egyes tempónál a bal kezemmel megérintem – talán meg is fogom egy pillanatra – a kezét.

Minden érintésnél olyan boldogság tölt el, amit nem tudok megfogalmazni. Olyan boldogság, melyet csak érezni lehet és ami három másodpercenként önkéntelen ÖSZINTE mosolyt varázsol az arcomra. Felé fordulok és látom csodálatos kecsesen mozgó testét és alig várom, hogy egyszerre mozduljon kezünk és megérinthessük egymást. Ő nem néz rám, de tudom, hogy érez és tudom, hogy Ő is boldog. Azt akarom, hogy ez a víz alatti lebegés soha ne érjen véget, mert: Szerelmes, Szerelmes, Szerelmes, Szerelmes, Szerelmes, Szerelmes, Szerelmes, vagyok belé!!!

Lassan elérünk a medence egyik végéhez. Elé úszom és gyengéden átölelem. Visszaölel, majd úgy csúszik ki karjaim közül, hogy közben egész teste végigsimítja a testem. Eggyé válunk! Nem szeretkezünk, mert az semmiség ehhez képest!

Utána úszom és újra megölelem, de éppen csak érintem sima hátát. Ő visszaölel, lábával átkulcsolja derekam, és fejét a vállamra hajtja. Úgy érünk egymáshoz, hogy a szorító ölelésnek halvány nyoma sincs. A szerelem és a testi érintkezés bennünk van. Mélyen a testünk alatt!

Nincs külvilág és nincs más a Világon csak Mi. Csak egymás szépsége és egymás illata van.

Csönd, szeretet, melegség, boldogság, élet, vágy, csoda, meghittség, bizalom, örökké tartó pillanata: Szerelem; Közös fejfa a temetőben, és egy kedves sír, amelyen senki sem sír, mert mi mindenhol boldogok vagyunk: EGYÜTT.

A víz alatti tiszta kép kezd homályosulni. Kibomlik karjaim közül, és én elkezdek távolodni. Eszembe jut, hogy szeretném látni még egyszer az arcát. Felé nyúlok és minden erőmmel megpróbálok visszaúszni hozzá. Képtelen vagyok közeledni. Teljes erőből húzom és rúgom a vizet, de hiába. Érzem, hogy egyre kevesebb az időm. Kezdem elveszteni a fejem. Nem akarom elveszteni Őt. Az egész életemet itt a víz alatt ebben az úszómedencében akarom leélni Vele. Hirtelen elkiáltom magam:

- Kérlek gyere ide!

- Jövök édes, ne félj!

Ismerős a hang. Felnézek és látom, hogy a felszínen vihar tombol. Az esőcseppek zavarossá fodrozzák a víz felszínét. Visszapillantok ott lebeg végre előttem. Mutató ujjával ajkamhoz ér mintha azt jelezné: Most ne mondj semmit! A szemem kitágul és elbűvölve suttogom: TE vagy az?

Hirtelen hátravetem fejem a víz felszínén és levegő után kapkodok. Sűrű esőcseppek verik az arcom. Az égen hatalmas viharfelhők. Minden olyan szürke, sötét és hideg. Hatalmasat villámlik, majd szörnyűségeset dörög.

Félek! Azt hiszem meg fogok fulladni!

Újra dörög.

Egyre távolodik, de nem tudom követni. Az eső szürke függönye mögül, hallom ahogy felém kiált! Hangja kedves, nyugtató. (Szerelemből kiált.)

- Kedves! Még találkozunk! Soha ne félj! Ha félnél gondolj rám!

Tudom, hogy vár! És a vihar végeztével egyszer majd újra rám talál!"

További olvasnivalók:
www.hamil.hu