Nagyvárosi könyvtárak
Azt mondják, a könyvtárak a nyugalom várai, bennük az idõ megáll, az õrület lecsendesül, s csak halk neszek járnak körbe az õsi falak közt, gondosan ügyelve arra, hogy az emberek ne figyeljenek fel rájuk.

Domb
   – Azt hittem a szőkéket szereted – Különc arcát amúgysem lehetett látni, s most, miközben beszélt, az orrából kiáramló füst annyit sem engedett láttatni mint máskor.
   – Akárcsak a változatosságot – a hang inkább sziszegés volt. Kéjenc ugyanis maszkot viselt. Fekete bőrből készültet, csak szemeinek volt kivágva rés.