|
Tik-tak
Mindegy, hogy mikor, mindegy, ki látta,Megszülettél erre a világra.
Felsírtál, a légzésed megindult.
Tik-tak… Az élet-óra elindult.
Vigyáztak Rád, féltettek, neveltek,
Megijedve felsírtál, nevettek.
Alig múlt, hogy szobatiszta lettél,
Tik-tak… Máris iskolába mentél.
Jó és rossz jegyek, intők, szerelmek,
Volt hogy kérdeztél, s ma sem felelnek.
Nagyobb kezed, lábad. De felnőttél?
Tik-tak… Testileg már kifejlődtél.
Napjaid eddig otthon töltötted,
A nagy változás kívülről jött meg.
Megismerted a testi szerelmet.
Tik-tak… De az első nem felelt meg.
Elhagytad a családod melegét,
De nem lett az életed meseszép.
Kerested a helyed a világban.
Tik-tak… Te bent vagy, kint a világ van.
Gyermeket nemzettél bár magad is,
De ami eddig volt, már marad is:
Semmi. Még mindig csak az álmodás.
Tik-tak… Lehetett volna változás.
Élhettél volna nemesb életet,
Jó céllal, mint Széchenyi élhetett.
De ez Nálad valahogy elmaradt.
Tik-tak… Életed java elhaladt.
Míg elméd ép, s erőd még jártányi,
Cselekedj hát! Ne kelljen kántálni!
Lejárt az időd. Te sem menekülsz...
Tik-tak… Vége? Feledésbe merülsz?
Forrás: Érzelmek szárnyain