Tavaszköszöntő

Közérzetem küszöbére kiállva
Vártam a hűs tavaszi émelygést
Reméltem, hogy nem lesz hiába
Mert a Nap előbújván vackából
Perzselte a rozsdás keritést

Látványával vág át az ősz s a bősz tél
De a kikelet bölcs és ravasz lény
Akaratereje vastag kötél
Mely nem várat többé magára
Hite célra törő töltény

Szövetségre lépett a Nappal
Kergetve a gonosz esőfelhőt
Elbántak a végső hideg hónappal
S most kopog közérzetem kapuján
Hát megyek és köszöntöm őt.

Szerzõ: Szög