Látványával vág át az ősz s a bősz tél
De a kikelet bölcs és ravasz lény
Akaratereje vastag kötél
Mely nem várat többé magára
Hite célra törő töltény
Szövetségre lépett a Nappal
Kergetve a gonosz esőfelhőt
Elbántak a végső hideg hónappal
S most kopog közérzetem kapuján
Hát megyek és köszöntöm őt.