Bámulni csendben a komor falat,
gondolatokban lelve az utat.
Végiggondolni mindent vagy százszor,
s vélni: idô oly lassúnak látszol!
Várni a csendben, s nézni hogy lebben,
a képzeleted a fellegekben.
Egyedül lenni, utálva magányt,
itt leszel-e - fejtegetni talányt.
Hallgatni csengôt, keresni Téged,
s mikor nem Te vagy, rájönni:véged.
ülni a széken, s verseket írni,
és csak sírni, sírni, sírni, sírni.