Máshol

Korzózom az utca kövén,
Tereken át, házak közén,
Város széle, tovább hegyek...
Nem tudom még, hová megyek.

Elindultam, mert mennem kell.
Új élet tűnt előttem fel:
Lugast látok, sok virágot,
Egy gyönyörű, új világot.

Kerítése szeretetből,
Az egész kis szeletekből,
Mindenkinek jut egy darab,
Mégis az egész megmarad.

Te is ott vagy a távolban,
Álmok között, vad mámorban.
Várj rám, jövök, s ott maradok,
Mert Érted úgy odavagyok!

Ha rám nézel, megremegek,
Rám mosolyogsz, s elepedek.
Ha megszólalsz, menten szállok,
Ha hozzám érsz, mennyben járok.

Futok Hozzád réten, s mezőn,
A távolba nézek merőn.
Erdők, mezők, tovább hegyek,
Jól tudom már, hová megyek!

Szerzõ: Koszpek Ferenc
Forrás: Érzelmek szárnyain