Irodalom / Vers / Élet az erdőn

Linkajánló

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Több információ
Elfogadom

Élet az erdőn

Ősszel lehull a falevél,
a természet pihenni tér,
reggel mikor minden fehér,
megérkezett újra a tél.

Télen sok kis állat fázik,
a bundájuk jól átázik,
ki élelmet most nem talál,
arra jön a rideg halál.

Barlangjában oldalára
fordul a nagy megve,
mert ebben a zord időben
semmihez sincs kedve.

Olvadozik lassan a hó,
lesz majd újra ennivaló,
jóllakhatnak megint talán,
a természet nagy asztalán.

Boldog minden erdőlakó,
fészkén ül a sárgarigó,
násztánctól hangos az erdő,
sok apróság hamar felnő.

Amott egy vaddisznó,
csörgeti az avart,
nyomában tíz kicsi,
csíkos malac szalad.

Zöld köntösben már a határ,
kopácsol az öreg harkály,
azt hirdeti tavasz van már,
örüljetek lesz itt még nyár.

Szerző: Tomasek Györgyné

© halmaz.hu