Télen sok kis állat fázik,
a bundájuk jól átázik,
ki élelmet most nem talál,
arra jön a rideg halál.
Barlangjában oldalára
fordul a nagy megve,
mert ebben a zord időben
semmihez sincs kedve.
Olvadozik lassan a hó,
lesz majd újra ennivaló,
jóllakhatnak megint talán,
a természet nagy asztalán.
Boldog minden erdőlakó,
fészkén ül a sárgarigó,
násztánctól hangos az erdő,
sok apróság hamar felnő.
Amott egy vaddisznó,
csörgeti az avart,
nyomában tíz kicsi,
csíkos malac szalad.
Zöld köntösben már a határ,
kopácsol az öreg harkály,
azt hirdeti tavasz van már,
örüljetek lesz itt még nyár.