Irodalom / Novella / Fekete por

Linkajánló

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Több információ
Elfogadom

Fekete por

A harcos, magányosan állt, hátát egy sziklának vetve. Zömök , vállas fickó volt, szegecsekkel kivert bőrpáncélja még jobban kihangsúlyozta, erőteljes alkatát. Vastag szemöldöke alól, kivillanó átható szürke tekintete a mindent körülölelő ködbe meredt. Külső szemlélő egy erős, hideg, parancsoló tekintetű katonát látott, aki rezzenéstelen arccal képes bárkit a másvilágra küldeni.

Félt.

A gyomrában az elmúlt napokban egyre erősebb lett a szorítás, keze már nem markolta olyan határozottan a kardját, mint azelőtt. Tenyere a hideg ellenére is izzadni kezdett.

Három nappal ezelőtt kezdődött minden.

Gardia király bízta meg őt és katonáit avval a feladattal, hogy hatoljanak be ellenségének területére, derítsék fel, a határ mentén épülő erődöt és foglalják el az építményt. Drak válogatott embereivel lépte át a határt, jó hangulatuk végig megmaradt az úton, miközben a legkevesebb zajt csapva haladtak abba az irányba, amerre az erődöt sejtették. Miután kiértek az erdőből, sziklás területre jutottak ahol apró kőtörmelék és nagydarab sziklatömbök borítottak mindent, ameddig a szem ellátott. Két napi gyaloglás után, a sziklák közül előtüntek egy masszív, rönkfákból ácsolt fal részei. Ahogy közelebb értek, láthatóvá váltak az építmény hatalmas behúzható kapui, amelyeket két oldalról egy - egy lövegtorony védett. Az épület erősnek és elpusztíthatatlannak látszott. Az erőd még nem volt teljesen kész de falai már most is legalább kétszer olyan magasak és masszívak voltak, mint amilyennel Drak valaha is találkozott. Rövid tervezgetés után rájött, hogy embereivel, nem lesz képes elfoglalni. Csak egy választása maradt. Felhasználni a mágikus port. A király parancsára, fekete porral töltött hordókat kellett magukkal cipelniük. A király azt mondta, hogy ezek a hordók képesek a legerősebb építményt is elpusztitani. Drak azt is megtudta, hogy az Elfektől szerezték meg a fekete port. Az Elfek mágikus tulajdonságot tulajdonítottak a pornak, szertartásaik alatt használták fel , segítségével mutatták be áldozataikat isteneiknek. Drak nem hitt az egészben, és nem értette, hogy hogyan lenne képes arra az a fekete por, amire a lövegek és faltörő kosok sem képesek.

Néhány fekete poros hordó? A király megbolondult. Semmi nem képes ezt az építmény elpusztítani.

De mivel katona volt, végrehajotta a parancsot és magával cipelte a hordókat. Az éj leple alatt aztán az épülethez osontak és a falak mentén sorban elhelyezték oket. Az utasításnak megfelelően meggyújtották a hordókból kiálló szövetcsíkokat, majd visszaosontak a sziklák mögé.

Mintha az ég hasadt volna meg!

Az építmény darabokra tört a robbanások elképesztő ereje alatt. A katonái hozzá hasonlóan most láttak életükben ilyet először. A felvillanó fények az óriási robaj és a szerte röpülő törmelék láttán sokan ijedten forgatták szemüket és félelmükben buzgón imádkoztak isteneikhez. A fekete por, semmivel sem összetéveszthető orrfacsaró szaga érződött mindenhol a levegőben. A robbannásoknak egyszer csak vége lett. A pusztítás olyan hatalmas volt, hogy az erőd falai egyszerűen eltüntek, minta ott sem lettek volna. Szétszakított holttestek, lábak, karok, elszenesedett maradványok hevertek szanaszét, szétszórva a romok között. Senki nem élhetett túl egy ekkora pusztítást. Katonái ezt látván örömördításban törtek ki, sokan hátba veregették Drak - ot és egymást túlharsogva szidták az ellenséget, amiért olyan ostobák voltak és nem vették észre, hogy valami készül ellenük. Úgy pusztították el őket, hogy még a kardjukat sem kellett előhúzniuk. Miután átkutatták a romokat és összeszedték az ellenség fegyvereit, értékeit - a katona megtarthatta amit zsákmányolt - , rövid pihenő után vidáman, hangosan kurjongatva elindultak visszafelé, bele a ködbe, hogy elérjék az erdőt amin keresztül haza juthatnak.

A mindent beborító köd, hirtelen jött, talán azért hogy a pusztítás nyomait eltakarva, gyászlepellel vonja be az erőd maradványait és a halottakat.

Reggel óta gyalogoltak már a ködben, amikor Bord , Drak helyettese megálljt intett a csapatnak. - Hallottam valamit. Valami suhogást. - Én is hallottam, figyeljetek! - suttogta Drak. Mivel semmi nem történt, óvatosan, minden irányban nézelődve , haladtak abba az irányba amerre a visszautat sejtették. Drak tompa puffanást hallott maga mellett és amikor odanézett döbbenten látta, hogy Bord nyakából egy szakállas nyílvessző mered ki. Bord hörögve előrebukott és nem mozdult többet. Ebben a pillanatban a ködből, több tucat nyílvessző süvített feléjük irtózatos sebességgel. - Fedezékbe!! Mindenki a nagy sziklatömbök felé rohant, de sokan nem értek oda időben, a nyílvesszők a hátukba fúródtak, vagy a torkukat ütötték át. Mindez olyan gyorsan történt hogy még magukhoz sem térhettek és máris halottak voltak. A katonák egy része pánikba esett a láthatatlan ellenség miatt, és rossz irányba rohanva, egyenesen az ellenség karmai közé került. Teljes volt a zűrzavar és a káosz. - Elfek!!!


Következő oldal Következő oldal
© halmaz.hu